Településtörténet

„Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb.”- mondta Benedek Elek, amely méltán igaz a három kis utcával rendelkező változatos, élénk településünkre, Mesterházára. 

A település fő birtokosa a Vesterházi- majd Mesterházy-család volt, de a későbbiekben mások is szereztek itt részeket. A feudalizmus idején köznemesi falu volt. 1436-ban kaptak címeres levelet Zsigmondtól, majd 1440-ben Erzsébet királynőtől pallosjogot. 1522-ben egy gyilkossági ügy miatt a család egyik ága elveszítette itteni birtokait. A XVI. század második felében lakói és birtokosai között a Mesterházyak több családján kívül megemlítették a Nagy-, az Ifjú- és a Rajky-családokat. Rajtuk kívül a későbbiekben még a Nickyeknek és a Szelesteyeknek is voltak területeik itt. 1671-ben 24 egytelkes nemest írtak össze. A két világháború között a Jekelfalussy-családnak és dr. Mesterházy Ernőnek volt száz katasztrális hold feletti birtoka.

A reformáció idején két vasárnapon a nemesládonyi anyaegyházhoz jártak az itteni hívek, a harmadikon pedig a lelkész itt prédikált. E szokás megváltoztatása miatt 1651-ben pereskedtek a nemesládonyiakkal és a lelkésszel. Végül az egyházkerületi gyűlésen döntöttek az ügyben, ahol az eredeti állapothoz való visszatérésre kötelezték Lasnár Gergely lelkészt. Az 1717-ben bekövetkező ellenreformációt követően a XIX. század közepére csaknem egyenlő arányban oszlott meg a katolikus és az evangélikus hívek száma.

A XVIII. század elejére a nemesi lakosság mellett jelentős számú szolgálatra kötelezett népesség is megjelent a faluban. 1715-ben 17 jobbágy és 4 zsellér lakott itt. A század második felére ez is jelentősen megváltozott, mert 1787-ben a 65 nemes és 20 zsellér mellett már csak két telken ülő jobbágy létét jegyezték fel. A lakosság teljes létszáma ekkor 257 fő volt, akik 31 házban és 57 családban éltek. A következő évszázad közepén (1850) 127 katolikus, 121 evangélikus és öt izraelita vallású lakott a községben álló 30 házban. 1869-ben szándékos gyújtogatás miatti tűzvész után csaknem a teljes települést újjá kellett építeni. 1930-ra az épületek száma 62-re, a lakosságé 321-re emelkedett. 1944-ben magyar repülőgépek álcázott állásai voltak a határban, és a legénység számára 12 barakkot építettek. 1950-ben Sopron megyétől Vas megyéhez csatolták.